Az 1848/49-es szabadságharc évfordulóján a város ismét közösen emlékezhetett, az események felidézésében pedig testvértelepülésünk, Nagyfödémes színészei voltak segítségünkre. Örökségünk című műsorukban a magyar nemzet csodáit, a ránk maradt örökségeket vonultatta fel. Az elhangzott dalok és versek egy rendkívül fontosabb dologra is felhívták a figyelmet.

Galéria a képekre kattintva

 

Nekünk, anyaországiaknak szinte kötelező az emlékezés ezen a napon, míg nekik, a felvidéken élő magyaroknak sokáig küzdeni kellett azért, hogy nemzeti ünnepeiken közösen emlékezhessenek, így számukra még fontosabbak ezek a napok, mondta el Száraz Erzsébet, városunk tiszteletbeli polgára, a Csemadok nagyfödémesi képviselője.

Ünnepi beszédében Hauptmann Tamás, a Jánossomorja Televízió főszerkesztője idézte fel a márciusi eseményeket, majd arra kereste a választ, hogy mi is a magyar nemzet. A forradalom és szabadságharc mellé álló hősök példáiból látjuk, a nemzettudat nem lakóhely, nyelv, barátság, rokonság vagy vér kérdése, hanem hitbeli kérdés. Ebben pedig jó példát kap Jánossomorja Nagyfödémestől, akik nagy harcok árán őrizték meg magyarságukat, mégis, szerényen beszélnek róla. Ezt pedig városunk nagy szívvel köszöni a testvértelepülésnek. A művelődési házban adott ünnepi műsor a szereplőknek és a nézőknek is könnyeket csalt a szemébe.

Később fáklyás felvonulás indult a szentpéteri Szabadság Emlékoszlophoz, ahol a város önkormányzatának képviselői, valamint testvérvárosunk vezetői helyezték el az emlékezés koszorúit, illetve helyi civil szervezetek, magánszemélyek tisztelegtek virágkoszorúval a fúvós egyesület és az önkéntes tűzoltók vezetésével. Pethő Kitti, az ifjúsági klub tagja szavalata segítette az emlékezést.

Sztraka József, Nagyfödémes alpolgármestere elmondta, ők is minden évben megemlékeznek a forradalomról, de itt most Jánossomorján különösen jó érzés volt emlékezni. Lőrincz György, polgármester elmondta, hogy már régóta szerette volna, ha egy ünnepségen födémesi barátaink műsorával emlékezhetne a város, hiszen segítségükkel érezhetjük igazán azt a fajta összetartozást és azt az örökséget, amit az egy nemzethez tartozás jelent.

De nemcsak a város, a vallási közösségi is emlékezett. Az ünnep reggelén minden templomban a hősökért, a magyar hazáért imádkoztak a hívek. Kótai László felidézte gyermekkori emlékeit is, amikor még nem is érezhették át igazán az ünnep lényegét, de a szabadságot és a magyarságot már igen. Ma már látni kell felnőtt és gyerekfejjel egyaránt, milyen fontos tett volt a szabadságharc ahhoz, hogy ma magyarul beszélhessünk, magyarul imádkozhassunk a hazában.