A Don-kanyarban elesett magyar katonákra emlékezett a város a Jobbik helyi szervezetének koszorúzásán, pénteken este, a katasztrófa évfordulóján. A szentpéteri hősi emlékműnél a megemlékezők mécsesei mellett koszorút helyezett el a párt, a Hármashalom Városvédő és Hagyományőrző Egyesület, a Trianon Emlékbizottság képviselői és az önkormányzat nevében Lőrincz György, Jánossomorja Város polgármestere is.

A megemlékezőket Lipovits Máté a párt helyi alapszervezetének tagja is köszöntötte. Jávor Miklós történész, a párt országgyűlési képviselőjelöltje a történelmi eseményekről beszélt. Hangsúlyozta, a doni katasztrófa hazánk nagyhatalmi érdekeknek való kiszolgáltatottságának következménye volt. Kiemelte, a magyar félnek a bécsi döntésekben visszakapott magyarlakta területek megtartása érdekében kellett hadsereget küldenie a frontra. Az erő összeállítását már eleve a magyar vér – a későbbi, esetleges nehéz időkre tekintő – kímélése jellemezte. Így a gyenge Magyarország zömmel tartalékos állománnyal feltöltött, felszerelésében is szegényes második magyar hadseregét megoldhatatlan feladat elé állította a történelem. Jávor Miklós szerint a jelennek is üzen a tragédia, mégpedig azt, hogy Kelet és Nyugat között nem szabad teljesen egyik oldal felé sem elköteleződni, a nagyhatalmi helyett a nemzeti érdekeket kell előtérbe helyezni.

A második magyar hadsereg a német erők Sztálingrád elleni hadjáratának oldalát biztosította. A téli védekezés során a sokszoros túlerőt kialakító szovjet csapatokkal szemben egy legyengült, hiányosan felszerelt és kis létszámú magyar sereg állt, amely már a Donig tartó harcokban súlyos, közel 20 ezer főnyi vérveszteséget szenvedett. A magyaroknak jutó doni frontvonal eleve óriási volt a kis létszámú, páncéltörő fegyverek és téli felszerelés híján lévő sereg számára.
1943. január 12-én reggel a szovjet túlerő megállíthatatlan támadást indított. A szétszakadt fronton a magyar csoportok, ahogy lehet, kitartottak, de a bekerítés és a pusztulás elől megkezdték a visszavonulást. A német csapatok saját visszavonulásuk védőpajzsaként is felhasználták a magyar egységeket. A havas, nyílt terepen a gyengén felszerelt magyaroknak néha -40 fokban, gyalog kellett visszavonulniuk az üldözők elől, sokszor harcolva. 24 ezren kerültek fogságba, 28 ezren érkeztek vissza sérülten a több napi járóföldre kialakított állásokba. 42 ezren estek el vagy fagytak halálra, közülük több mint negyvenen a mai Jánossomorjáról vonultak be.  A második magyar hadsereg kötelékébe tartozó munkaszolgálatosok közül közel 15 ezer fő esett áldozatul a kegyetlenkedéseknek, a durva bánásmódnak, embertelen munkának vagy a nyártól tél végéig tartó hadmozdulatoknak. Ugyanakkor volt olyan munkaszolgálatos egység, amely harcban vívta ki a hadvezetés elismerését az áttörés alkalmával. Mivel a behívások tudatosan nemcsak egy-egy területet érintettek, hanem arányosan az ország összes megyéjét, így szinte minden magyar családban akadt érintett férfi rokon, aki elesett, megsebesült vagy fogságba esett a hadmozdulatok során.

Lipovits Máté, a helyi alapszervezet alapítója, jelenleg a párt megyei politikusa, Jávor Miklós országgyűlési képviselőjelölt a megemlékezés után pár mondattal utalt a szervezet tíz évvel ezelőtti alapítására, gratulálva Radó Tibor helyi elnöknek, és átadva neki a párt választási programját is.

 

JTV – HT