A bécsi magyar intézetben indult el vándorútjára Hossala Tamás fotóművész kiállítása, amely a Jánossomorja és Andau közötti Hansági tájat mutatja be, úgy, ahogy az ötvenhatos menekülők láthatták.

– „Fördős Gábor üzeni Pusztasomorjára, hogy Ausztriában van, jól van…” – sok hasonló rádióüzenet teszi átélhetőbbé a kiállítást. A határon át menekültek a Szabad Európa rádión keresztül üzenhettek otthon maradott családtagjaiknak. Ezeket a felvételeket is meghallgathatjuk a Menekülők útja című kiállításon, a bécsi magyar Balassi Intézetben. De nemcsak hangban, képekben is megidézte a menekülőket és a tájat a kiállítás.

Hossala Tamás, jánossomorjai kötődésű, budapesti fotóművész évekig járta a Hanságot, az egykori 56-os menekülők útvonalait, és az emlékükre létrehozott szoborparkot is, ami mára jórészt az enyészeté lett. A művész a tájat, a táj által hordozott történeteket igyekszik bemutatni, és biztatni mindenkit, hogy maga is fedezze fel a környék természeti, történelmi értékeit, mert csodálatos a Hanság. – „Azt szeretném üzenni a nézőnek, főleg a környékbelieknek, hogy becsüljék meg a Hanságot, menjenek ki és fedezzék fel a tájat, a körülöttünk lévő értékeket.”

Mint mondja, vigyünk magunkkal emlékeket, még akkor is, ha nem készül belőle fotó. – „Ez egyfajta felfedezés is. Mára sok szobor eltűnt, természetszerűleg megsemmisült, már csak ezeken a fotókon látható, ami azt gondolom, nem baj, hiszen valahol ez az élet rendje. Az a fontos, hogy vigyük magunkkal azokat az emlékeket, amiket ott megélünk, helyben. Nem is kell minden képet elkészíteni, ezeket is visszük magunkkal. Én sem készítettem el itt mindent, van, amit hagytam, hogy csak meglássak, megéljek. Csak nem létező képeknek nevezem ezeket, magam is rengeteg ilyen pillanatot viszek magammal. De a létezőket, azokat itt láthatjuk a kiállításon…”

Hossala Tamás mestere, Gulyás Gyula szobrászművész hatására kezdett el a szobrok fotózásával foglalkozni. A hansági szobrokról megszületett sorozat a mestere előtti tisztelgést is jelentette számára – mondta. De ahogy megismerte a környezetet, a mondanivaló kiegészült a tájjal, az általa hordozott történelem hangulatával. Tamás éveken át, rendszeresen járta a Hanyt, a menekülők által bejárt szakaszokat, igyekezett felfedezni az akkor a vándorlók élő táruló látványt. Minden exponálást alapos mérlegelés előzött meg. Felfedezhetjük a formai és a tartalmi koncepciót is, és a Hanság borongós, csendes, talán legigazibb arcát.

A tárlat társkiállítása, a Mire besötétedett címet viseli, és nemzetközi fotóarchívumok segítségével az egykor térségünkön át menekülteket mutatja be a forradalom előzményeitől egészen az osztrák menekülttáborokig. Kivételes pillanatokat láthatunk a tablókon, korabeli falfirkákkal, visszaemlékezésekkel és dokumentumokkal, plakátokkal együtt. A tárlat része egy összeírás is, ami az Andaui táborban készült és több ezer magyar emigráns regisztrálását tartalmazza.

A vendégeket Lőrincz György polgármester köszöntötte a város nevében. Kiemelte, évek óta igyekeznek a méltó alkalmat megtalálni Tamás képeinek bemutatására, és örömére szolgál, hogy ez most valóra vált itt, Bécsben. Köszönetet mondott az alkotónak, a helyszíneket biztosítóknak és a szervezőknek, segítőknek, illetve a kiállítás létrehozóinak, Szilágyi Dánielnek és Hauptmann Tamásnak is.

A kiállításra a forradalom 60. évfordulójára létrejött Segítő Kötelék adott lehetőséget. A menekülés novembertől tavaszig tartó időszakát felölelő programsorozatot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.

Hatvan éve ezen a határszakaszon a két szomszédos település, Jánossomorja és Andau polgárai segítették a menekülőket, és sok nemzetközi segélyszervezet érkezett az andaui táborba. Szimbolikusan a kiállítást az andaui Gruber-testvérpár nyitotta meg, akik a két szomszédos település kapcsolatának élharcosai évek óta. Gruber Ottó nyugalmazott rendőrtiszt és Gruber Pál festőművész-restaurátor egyaránt örömmel nyitották meg a tárlatot, hiszen a két település történetéhez és a csodálatos Hanság bemutatásához egyaránt kapcsolódik Tamás sorozata. Mindketten kiemelték Tamás látásmódját, a fotókba belevitt lelket, ami magas művészi értékkel ruházza fel a sorozatot.

Az Abrechtsfelden született két testvért jó ismerősük, az egykor Pusztasomorjáról emigrált Smuk András, az Európa Klub elnöke üdvözölte, aki örült, hogy a vándorkiállítás Bécsben kezdte meg útját, az egykori magyar emigrációt is tömörítő Európa Klub székhelyén. Elmondta, a két település között megjelent szögesdrót sok baráti családot elvágott egymástól, ilyen volt a Gruber-család is. Most ezzel a kiállítással is sikerült eltávolítani Trianon vagy a későbbi vasfüggöny hatását.
Az elnök kiemelte azt is, hogy Jánossomorja nevét egyre többen ismerik meg Bécsben is, hiszen több méltó emlékezés mutatott rá a település jelentőségére és kulturális értékeire. Bízik abban, hogy ez a sorozat még folytatódni fog.

Molnár Mária, a bécsi magyar Balassi Intézet – Collegium Hungaricum igazgatója maga is osztotta ezt a bizakodást. Mint művészettörténész kiemelte, nagyon egyedi számára, hogy a kortárs művészet ilyen erős koncepcióval emlékezik a történelemre. “Szellemi, spirituális út az, amit a fotóművész bejár, úgy beszélve a menekülőkről, hogy nem látunk alakokat a képeken, inkább csak a táj emlékezetét, de mégis érezzük a sorsközösséget a menekülőkkel.”

Az esten a RizikóFaktor zenekar Márai Sándor emigrációs sorsot idéző Halotti beszéd című versével hozta közelebb a menekülők érzéseit.
JTV – HT