Szalagátvágások napja

Három utcán és a Malom utcai játszótéren vághatták át a nemzeti színű szalagot közösen Jánossomorján az önkormányzat képviselői és a környék lakói október 26-án. Az idei út- és játszótér felújítások túlteljesítették az év eleji terveket, többletforrások és pályázaton elnyert összegek emelték meg a város keretösszegeit.

Mindenki a fedélzetre! Kifutott a Malom utcai játszótér új hajója péntek délelőtt, birtokukba vették ugyanis a legkisebbek a felújított játszóteret. A játszótéren a gyerekek mindent kipróbáltak, csúsztak, másztak és a játék minden apró részét felfedezték. Nem csak a játékban volt fontos szerepük a szentjánosi ovi Katica csoportosainak, a nemzeti színű szalag átvágásában Ónódi Domán is bátor társa volt Lőrincz György polgármesternek. A legnagyobb játék egy hajó, de ezen kívül hintákat és rugós játékokat is telepített a város a megújult játszótérre. A felújítás pedig már időszerű volt. Lőrincz György polgármester elmondta, – „Önkormányzatunk ebben az évben határozott arról, hogy tervszerűen felújítja a játszótereit. Ezt megelőzte természetesen egy átfogó felmérés és ebből kitűnt, hogy a legrosszabb állapotban a Malom utcai játszótér van. Itt olyan eszközök voltak, amik már nem feleltek meg a szabványoknak és az idén az erre elkülönített 3 millió forint nagy részét erre fordítottuk.” Idén a központi óvoda játszóteres udvara is megújult, nyolcmilliós összefogásból. Jövőre, legalább az ideihez hasonló keretből a szentpéteri gödör és a Felsőlókert utca játszóterei ölthetnek új arculatot.

Az ünnepélyes átadásoknak azonban itt még nem volt vége, 3 új utca felújítási munkálatainak végét is ekkor ünnepelte a város, az önkormányzat a városüzemeltető és a kivitelező közösen vághatták át a nemzeti színű szalagot, ami több lakó is eltehetett emlékbe egy-egy darabot, és végül egy söröshordót is végiggurítottak a flaszteren, majd csapra is ütöttek.

A felújítás kérdése azonban minden évben komoly fejtörést okoz az önkormányzatnak. Az átadón a polgármester az ott lakóknak elmondta, – „130 km önkormányzati út van a város kezelésében. Gondoljanak bele, egy 6000 lelkes településnek annyi útja van, hogy ha egymás mellé raknánk, Bicskére érnénk el Jánossomorjáról.”

A Felsőlókert utca burkolata évek óta okozott gondot az ott lakóknak, mostantól azonban zavartalanul közlekedhetnek a megújult aszfaltcsíkon. A Kiss utca leginkább kátyúiról volt ismert a városban, felújításáért hosszú évek óta harcoltak az ott lakók, most pedig hálásan köszönték meg a közös sikert az önkormányzatnak. Az Ibolya utcát is új aszfaltréteg borítja, a lakók képviseletében itt Mátyás Ferenc korábbi képviselő örömmel üdvözölte a munkákat.

 

A város idén 8 utca felújítását tervezte, de nemrég kiderült, hogy egy sikeres pályázatnak köszönhetően ez a szám 10-re bővül, a Tó és Hanság utcák is megújulhatnak még ebben az évben. Egyedi kormánydöntés alapján 23 millió forintot kaptunk a Tó utca és a Hanság utca megújítására. Ezzel a két utcával együtt idén összesen 9200 négyzetméternyi útszakasz újul meg városunkban, közel 85 millió forintból, ami az önkormányzat történetében példátlan mértékű forrás. Az önkormányzat reményei szerint jövőre az útfelújítás és a játszóterek megújítása is hasonló lendülettel és legalább ekkora, ha nem magasabb költségvetési keretből folyhat.

 

KÉ – JTV

Ausztriába rajtunk keresztül

Október 26-án, délután, a Menekülők Kopjafájánál tartott koszorúzást Jánossomorja és a bécsi ’56-os emigrációt is tömörítő Európa Klub. A műsorban a bécsi magyar fiatalokat összefogó Délibáb néptáncegyüttes zenekara is fellépett. A Moson-Szél Egyesület ’56-os verses-dalos összeállítása is elhangzott. Hazafias versek is megszólaltak Ács Tamás, a Soproni Petőfi Színház színésze szavalatában. A város nevében Lőrincz György polgármester köszöntötte az ünneplőket és beszélt arról, hányan is menekültek településünkön keresztül a szomszédos Andauba.

Az Európa Klub elnöke, a Pusztasomorjáról ’56-ban gyermekként elmenekült Smuk András már Ausztriában érettségizett, ballagási batyujában egy rög anyafölddel, mint mondta, ez számára az öröké élő kötődést jelezte a szülőföld iránt. Felszólalt Eperjesi Zoltán, a bécsi magyar nagykövetség titkára is, aki a mai Magyarországot meghatározó történelmi eseményként beszélt 1956-ról. Végül az emlékezés koszorúit helyezték el a bécsi nagykövetség, az Európa Klub delegáltjai, Jánossomorja Város Önkormányzata, de több jánossomorjai egyesület is lerótta tiszteletét, ahogy volt ’56-os szervezetek és magánszemélyek is. A Menekülők Kopjafája 2011 óta állít emléket a szabadságharc végnapjaiban erre menekülő több tízezer embernek.

 

 

Javuló közbiztonság, romló forgalmi helyzet

Érzi a rendőrség a 86-os főút teherkorlátozásának hatásait, erről is beszámolt a múlt szerdai képviselőtestületi ülésen Barna Árpád rendőrkapitány. A város máshogy is tenne a főút környékének élhetőbbé tételéért: még idén megépülhet egy újabb gyalogátkelő Szentpéter szívében.

A rendőrség évértékelése a leginkább várt helyzetjelentés minden évben. Az elmúlt esztendőről tartott beszámolót több szolgáltató, hatóság a képviselő-testületnek szerdán. Barna Árpád a mosonmagyaróvári rendőrkapitányság vezetője összességében a város közbiztonságának megerősödéséről számolhatott be. 8 százalékos csökkenést mutat a bűncselekmények száma Jánossomorján. Ezen belül a személyek elleni bűncselekmények száma 64 százalékkal csökkent, 25-ről 9-re. Ez a rendezvények magasabb biztosításának eredménye. A vagyon elleni cselekedetek 25-ről 20-ra csökkentek, ami 20 százalékos mérséklődést jelent. Betöréses lopás, személygépkocsi-feltörés, rongálás nem volt. A bűncselekmények zömét helyi lakosok követték el, de a rendőrség továbbra is figyel az utazó bűnözésre, főként arra, hogy időskorúak ne válhassanak bűnözők, csalók áldozatává.

Az elrettentés és a nyomozás eredményessége köszönhető a városi köztéri kamerarendszernek is, amely a tapasztalatok szerint jelentősen csökkenti az utazó bűnözést, a nyomozási munkát, nemcsak helyi ügyekben, de például a településen át haladó embercsempészési ügyekben is. A város biztonságában való nagy segítséget a kapitány megköszönte az önkormányzatnak, a közterület felügyelőnek és a helyi polgárőrségnek egyaránt. A migráció fő irányai között szerepel városunk is, de ez közbiztonsági kockázatot nem okozott a településen.

A rendőrség közúti figyelme sem lankadt. Az elmúlt évben 15 ittas vezető tántorítottak el e tevékenységtől. Jánossomorján évről évre növekszik a balesetek száma kis mértékben, és a sérülések súlyossága is növekszik. Az elmúlt egy évben 1 halálos, 3 súlyos, 3 könnyű sérült és 35 sérülés nélküli baleset történt városunkban. A 86-os és az Andau felé vivő főutak egyre növekvő forgalma látszik a statisztikában. Ebben kizárólag rendőri eszközökkel nem lehet hosszú távú eredményeket elérni – mondta a kapitány.

2017 februárjától a 86-os számú főút éjszakai tilalmát is ellenőrizték több alkalommal, türelmi időszakban 36 figyelmeztetés, közigazgatási bírságot pedig eddig 43 teherjármű vezető ellen szabtak ki. A tilalom hatásai már látszanak a kis mértékű  csökkenésen, de még mindig vannak, aki a tiltást nem veszik figyelembe

A kamionok elterelése szóba sem jöhet 2020-ig. De a veszélyt addig is csökkenteni kell, ezért még idén gyalogátkelő épülhet a szentpéteri élelmiszerbolt és a szerelvénybolt közötti szakaszon – ez már az önkormányzat kiemelt célja, mondta el Lőrincz György polgármester. A város már kivitelezőt keres, hogy még novemberben elkezdhesse a több millió forintba kerülő beruházást. De több gyalogátkelőt is szeretne a város a jövőben, a belterületi főútra is.

 

 

JTV

Újabb utcák újulnak meg

Meglepetés: felújíthatjuk a Tó és a Hanság utcákat. Erre most állami forrás nyújt keretet. Jánossomorja évek óta sikertelenül pályázik állami útfelújítási forrásra, ám most, egyedi kormánydöntés segítségével sikerült támogatást nyernünk a két régen felújítandó utcára, Dr. Nagy István országgyűlési képviselőnk közbenjárásával – mondta el Lőrincz György polgármester. Az átcsoportosítás segítségével 23 millió forinthoz jutunk a Tó utca és a Hanság utca felújítására, ami majdnem a teljes összeg, két millió forint önkormányzati önrészt kell csak hozzárendelnie a városnak. A felújítás a remények szerint még idén befejeződhet.

A Tó és a Hanság utcák a város leginkább elhasználódott útszakaszai között kiemelt helyen szerepelnek. Az önkormányzat a városüzemeltető szervezet segítségével még 2016-ban felmérte útjainak állapotát. Az elhasználtságot illetve az adott szakasz fontosságát is tekintve határozta meg hároméves útfelújítási koncepcióját.

 

Példátlan mérték – 85 millió

Idén nyolc utca felújítását tervezték, közel 7000 négyzetméternyi szakaszon. Ez most 10 utcára és közel 9200 négyzetméterre növekedett. Összesen pedig több mint 85 millió forintot sikerül így csak az aszfaltos és felületi zárásos utak felújításra fordítania Jánossomorjának. Ez az önkormányzat történetében példátlan mértékű forrás – emelte ki Lőrincz György polgármester.

A két utca találkozása a csapadékvíz-elvezetés szempontjából is a város egyik kritikus területe, nem véletlen a Tó utca elnevezés sem, hiszen az 1900-as évek vízelvezetése miatt a jelentősebb esők nyomán itt mindig nagyobb vízfelületek alakultak ki. A város tavaly a meglévő csatornák mellé egy szikkasztógödröt is készített ide. A mostani útfelújítás során a burkolatokat úgy készítik el, hogy még inkább segítse azt, hogy a nagy mennyiségű víz a szikkasztóba jusson.

 

A napokban fejezték be a Felsőlókert, a sportpálya melletti Ibolya és a Kiss utca burkolat-felújítását. Ennek lakossági átadóját október végére tervezi a város. De már dolgoznak a hanságligeti Diófa utca és a Hipp cég előtti kis útszakasz burkolat-felújításán is. Fontos, hogy mindegyik új szakasz szegélykövezéssel készül el, ami nagyban meghosszabbítja az út élettartamát. Azonban, mivel útfelújításról van szó, a meglévő útszélesség nem szélesíthető. Az ugyanis már útépítésnek minősülne, ami egészen más szabályozással, terveztetéssel, lassabbodással és jelentős pluszmunkával, illetve drágulással járna.

Több fronton fejlődő városkép

Több önkormányzati beruházás is elkezdődött az utóbbi hetekben, ami jelentős nyomot hagy a város arculatán. Régi fő utcai házak homlokzata újul meg, parkosítás indult és több utca burkolat-felújítása is zajlik.

Városképi védelem

Jánossomorján felújítják a Magyar Dolgozók Pártja Helyi Szervezete székhelyének épületét – szerencsére az ’50-es éveket idéző mondat csak részben igaz. Az önkormányzati ingatlanok nemrég elkezdett felújítása során bukkantak az átkost idéző épület-feliratra a mesterek. Több heidebauer stílusú, önkormányzati ingatlant is felújít a város, figyelve arra, hogy az eredeti küllemet megőrizze, ablaktól kapukig, homlokzatdíszekig, természetesen hozzáértő mestereket alkalmazva.

A Szabadság utca 50-es számú ház mellett a Rákóczi utca 61-nek is hasonlóan adják vissza régi pompáját, színezésében, ablakaiban és kapuiban is figyelve az eredeti állapotra. Mindezt idén összesen közel 20 millió forintból. A városüzemeltető által koordinált programban jövőre ismét két hediebauer ház következik. Az önkormányzati ingatlanokat kezelő program tavaly indult, ennek egyik ága a felújítás és karbantartás, a régi utcakép megőrzésével. Jövőre pedig már egy most készülő arculati kézikönyvvel, határozott arculati szabályokkal is védi a város többek között a régi heidebauer házsorokat, de meghatározva azt is, milyen házak építhetők ilyen környezetbe. Ezt Dimény Gábor főépítész és ifjabb Bella Sándor VÜMESZ vezető koordinálja, meghatározva például Jánossomorja városképi sarokpontjait, arculati sajátosságait és védendő középületeit, épített értékeit.

 

 

Parkosítás

A városközpont másként is szépül. A tavaly indult parkosítási program is folytatódott ősszel. Pár tujától búcsúzni kényszerültünk, de közel 7 millió forintól szépül városi rangúvá, és évszaktól függetlenül díszessé több főút melletti terület. Így a Reál vagy a volt Iparcikk Áruház illetve a művelődési ház előtti zöld részek. Az egységes utcakép kialakítását szolgáló parkosítás jövőre is folytatódni fog, de már a most zajló munkáknál is figyelembe veszik a jövőre megépülő belterületi kerékpárút nyomvonalát. A parkosításnál szempont volt ugyanis, hogy állandóan mutatós, kevés ráfordítást igénylő parkok keletkezzenek, és elejét vegyék a sűrű tuják körül sokszor tapasztalt gyarló emberi viselkedés nyomainak.

Fásítás

A fásítási program idei szakasza is megkezdődött októberben. Idén a tavalyinál nagyobb keretből, közel 4 millió forintból 160 fát ültettet a városüzemeltető. A szentjánosi temetőben új fasorok köszöntik a látogatókat, itt sok korhadt, beteg fát kellett gyorsan kivágni és pótolni. Ezzel együtt a parkolót is megerősítik kavicsozással.

Fákat ültetnek a somorjai óvoda elé is, hogy árnyékot adjanak a kicsiknek a termekben, de itt is kavicsozott parkolóval segítették az ovi és a Sós Antal Közösségi Ház szűkös megállási lehetőségeit az Iskola utca elején. A Szent Vendel kápolna előtt is pótolják a felújítás miatt kivágott öreg hársakat.

Fasorokat kap többek között az Ady Endre, a Petőfi, a Vásártér, illetve a Felsőlókert és a Dicsőfi utca is, de több más utcában is találkozhatunk faültetéssel. Ezek mindegyike nagyobb, már mutatósabb, faiskolás növény lesz. De a szentpéteri Temető utcában is garanciálisan pótolja a kivitelező a tavaly telepített fasor meg nem éledt növényeit.

Folytatódott az útfelújítási program is, a Felsőlókert, az Ibolya és a Kiss utca felújítását is ezekben a napokban végezték el a kivitelező szakemberei Jánossomorján.

Formálódó rendezési terv

Újabb állomáshoz érkezett a város rendezési tervének felülvizsgálata. A művelődési házban szeptember 25-én, hétfőn tartott lakossági fórumon a terv fontos részleteit is ismertették a szakemberek. A rendezési terv a város fejlődését 10-15 évre, építési lehetőségeit, szabályozását 5-10 évre határozza meg. A mostani szakaszba már beépültek lakossági, céges vagy hatósági észrevételek is. A szakértők minden településrész fejlesztési elképzeléseivel számoltak, beleértve Hanságligetet és Újtanyát is.

A hosszú távú terv legfontosabb eleme a várost északról elkerülő út nyomvonalának konkrét szabályozása. Ezzel elvinnék az egyre emelkedő átmenő forgalmat a belterületi főútról, élhetőbbé változtatva a belvárost. Ennek szükségességét mutatja, hogy az utóbbi öt évben megkétszereződött az andai út forgalma, ma már közel 3500 jármű halad át itt naponta. Már nemcsak az ingázók, hanem a Sopron felé tartók is előszeretettel választják. A város és a tervezett út közötti részek beépítésével pedig lakóövezetnek, telephelyeknek biztosítanának területeket. Ez ugyan hosszú távú elképzelés, de Jánossomorja fejlődését már most ebbe az irányba kell elindítani, mondták el az építész és városüzemeltető szakemberek, illetve a polgármester. Dimény Gábor főépítész hangsúlyozta, a lakók által áhított belvárosi közeg, egyáltalán, a városi lét is akkor valósulhat meg, ha ez az óriási átmenő forgalom elterelődik innen.  Az elkerülő csomópontját a Leier üzemnél alakítanák ki – Ide kerülhetne egyébként egy nagyobb bevásárlóközpont is, ha a szándékok és a plázastopként elhíresült országos szabályozások összhangba kerülnek.

Sok más mellett például a magánkézben lévő, óriási malomudvar területéről is szó esett, aminek hátsó részét lakóövezetként, első felét inkább kereskedelmiként tervezi a város a jövőben, de mindenképpen családi házas környezetet tartanak ide szükségesnek. Beszéltek a kialakítás alatt lévő Móricz Zsigmond utcai telkekről is, illetve arról, hogy a telekvásárlási lehetőséget mindegyik településrészen fontosnak tartja a város. Ilyen lehet az ASDAG út és a Leier üzem közötti, városszéli övezet; a szentpéteri temetőtől a volt TSZ telepig húzódó földút, ami amúgy a Lovarda utca része; de a pusztasomorjai Sipőcz utca és az Árpád utca hátsó része is leendő lakóövezetként szerepel a hosszú távú tervben.

A tervhez kapcsolódva Ifjabb Bella Sándor, a VÜMESZ vezetője elmondta, a kavicsbányában kialakítandó városi strand szerepel a tervek között, ám jelenleg még mindig perben áll a város a kivitelezővel. A korábban nagy port kavart szélerőműpark-építési lehetőségről a vezető azt mondta, jelenlegi továbbra sem adtak ilyen építési lehetőséget hazánkban, de a jelenlegi szabályozás szerint nincs is olyan pont Jánossomorján, ami alkalmas lehet erre, mert minden erőműnek legalább 12 kilométerre kell állnia lakóterülettől. Felmerült a szintén nemrégiben előkerült csatorna-terv is. Mint ismert, a Moson-Dunára támaszkodó csatornarendszer egyik ága egészen Császárrétig kiépült. Ezt akkor szerették volna összekötni a Fertő-tóból eredő Hansági főcsatornával, a terv azonban évtizedekre fiókba került. Most a lehetőségeket felmérve a vízügyi hatóság egy tanulmánytervet készít erről, mert mind turisztikai, mind mezőgazdasági, vízgazdálkodási realitása lehet a megvalósításnak.

Kiemelték, a rendezési terv és a város számára is fontosak a létesítendő és meglévő lakóövezetek zöld területei, aminek fejlesztése, megóvása fontos feladat. Ennek érdekében játszótér-felújítási programot is indított a város korábban, nemrég pedig a Gödör felújítására is pályázatot nyertünk. Kiemelték, a somorjai kiserdőt – bár sok tulajdonos között oszlik meg – a város szeretné továbbra is megőrizni, kitisztítani és a lakosság szabadidős tevékenységének szentelni. Elhangzott, az uszoda mellett nemrég kialakított parkkal egyelőre konkrét tervei nincsenek a városnak, várják a lakosság ötleteit is. Az iskola körüli parkolási gondokat azonban látják a város építési szakértői, így nem lehetetlen, hogy részben ennek feloldására is hasznos lehet a most megnyitott felület.

A részletes terv megtalálható a város honlapján, és október 3-ig véleményezhető.

 

2017.10.02.

Buli a főtéren

Városnapok – A könnyed ünneplés is szerepet kapott a városnapokon. Szombaton este hagyományosan a főtér várta a bulizni vágyókat sztárvendégekkel.

Az erős emberek vetélkedője kezdte a programok sorát a városnapok utolsó napján, szombaton. A Jánossomorja-kupán három helyi versenyzőnek, Kurucz Kornélnak, Vinkler Ádámnak és Király Richárdnak is szurkolhattunk, akik kamionhúzásban, gumiforgatásban és hordópakolásban mutatták meg erejüket.

 

 

Király Richárd ezzel az eredménnyel a harmadik helyen végzett, aki a könnyűsúlyú magyar bajnokságban már kétszer is bronzérmet szerzett. A versenyt Darázs Ádám vezényelte és Lőrincz György polgármesterrel közösen adta át a díjakat, kupákat.

 

 

A színpadon közben a kicsiknek szólt a zene az Iszkiri gyerekzenekar előadásában. A gyerekdalok után az idősebbek nosztalgiázhattak kicsit, a mosonmagyaróvári Nosztalgia baráti kör előadásában szólaltak meg jól ismert dallamok citera kísérettel. Az eső és a rossz idő ellenére MC Hawer és a Tekknő mulatós dallamaira többen is táncra perdültek a templomtéren szombaton délután a városnapok utolsó napján.

 

 

Teljesen más stílusban folytatódott a programok sora: a hiphop rajongók a Hősök fellépésén tehették fel a kezüket. Majd az X Faktorból jól ismert Takács Nikolast várták a legtöbben este.

 

 

Bár az idei évben nem voltak helyi fellépők, mégis mindenki megtalálta a neki leginkább tetsző programot. A programot mint minden évben most is nosztalgia diszkó zárta, de előtte még DJ Szatmári és Jucus melegítette be a közönséget, ekkor már az eső elől a sátorba menekülve.

 

 

 

KÉ – JTV

Kényszerű vérátömlesztés

Városnapok – A Ki- és Betelepítési Emlékhely ott áll, ahonnan a kitelepítettek elindultak és ahová a betelepítettek megérkeztek. A szimbolikus helyen állított tér és emlékszoba arra a sorstragédiára emlékezik, amely meghatározza Jánossomorja mai arcát és az idei emlékezés szándékai szerint a jövőjét is. Jánossomorja ugyanis erősebb kapcsolatot építene a sorstragédiával hozzánk kapcsolt felvidéki és német településekkel.

 

“feljött a nap el kell menni
más szállásra kell indulni
más szálláson meg kell állni
ott új szokást kell tanulni”

 

Az útnak induló német ajkúak és a megérkező felvidékiek megjelenítésével kezdődött szeptember 23-án, szombaton délelőtt a jánossomorjai Ki- és Betelepítési Emlékpark átadása a vasútállomáson. Pontosan, ahonnan indultak és ahová érkeztek a vonatszerelvények 1946 és ’48 között. A vasútállomás öreg hársfája végignézte mindkét történelmi tragédiát. Az emlékezés kezdetén magyar búcsúzó nótákkal és a kitelepített németek által énekelt dalokkal jelenítette meg a sorstragédiát az Örökség Kulturális Egyesület a tájegység viseleteibe öltözve, a peronon lassan helyet cserélve egymással. Már ez könnyeket csalt a fa alatt várakozó emlékezők, leszármazottak és szemtanúk, de még a fellépők szemébe is.

 

 

Kényszerű vérátömlesztésként jellemezte a ki- és betelepítést Lőrincz György polgármester. Jánossomorját a lakosságcsere alkotta mai formájává, mondta el beszédében. – „Ha érteni akarjuk Jánossomorját, először a ki- és betelepítés sorstragédiáját kell megértenünk. Amikor e házak, utcák közül kiűzik az embereket, ahogy az erekből a vért, a mellkasból a szívet. Amikor új vonatok állnak meg az elindult vagonok helyén, ezeken a síneken, itt… és a vagonokból új emberek, családok szállnak ki, töltik meg a házakat, utcákat. Ahogy az új vér az ereket, az új szív a mellkast. A hírmondónak itt maradt német ajkúak, a felvidéki kitelepítettek, a nyomorúság elől az ország más részeiről ide menekülők és a tősgyökeres pusztasomorjaiak. Ez a mai Jánossomorja.

 

 

Ezzel a kényszerű vérátömlesztéssel, ahogy több test egyben, úgy több település él itt együtt. Utcáiban, szavaiban nemcsak Jánossomorját fedezhetjük fel, hanem egy kicsit Búcsot, Nagyfödémest, Szencet; Andaut; Neuhausent, Illingent és még ki tudja hány települést. Ahogy ezeken a településeken is felfedezhetjük az egykori Mosonszentjánost, Mosonszentpétert. Így esett, hogy négy, most már Európában egységesülő ország sok-sok települése földink, szomszédunk, testvérünk, testvértelepülésünk. Bennünk élnek és bennük is él Jánossomorja. Közös a múltunk, és most már közös a jövőnk is.”

 

 

A megemlékezés a kitelepítettek és betelepítettek sorstragédiáit egyaránt megidézte, és szinte mindegyik szónok fontosnak tartotta, hogy e megkülönböztetésből közös jövőt építhet Európa, hogy ezzel is teszünk azért, hogy az akkorihoz hasonló megbélyegzések ne fordulhassanak elő többet. A közös emlékezés fontosságát hangsúlyozta Dr. Nagy István országgyűlési képviselőnk, parlamenti államtitkár is. Mint mondta, a környéket súlyosan érintette a sorstragédia. 13 településéről több mint tízezer német nemzetiségű lakosát telepítették ki. A kormánybizottság Mosonmagyaróvár környékén öt települést jelölt ki a betelepítések céljául: Mosonszentmiklósra 99, Mosonszentjánosra 44, Mosonszentpéterre 32, Rajkára 35, Levére pedig két család érkezett menekültként, vagy áttelepítettként – mondta Nagy István. Az országgyűlési képviselő kiemelte, Jánossomorja olyan fiatal város, amely jól értelmezi múltját és erős közösséget épít belőle.

 

 

“feljött a nap tisztulásra
indulni kell más szállásra
pázsint fogja a nyomomot
nem járom az udvarinkot”

 

Felszólalt Neuhausen auf den Fildern polgármestere, Ingo Hacker is. A település 36 szentjánosi és 4 szentpéteri családnak adott otthont 1946-ban. Neuhausen a kitelepítettek és egykori otthonuk közötti kapcsolattartás központja volt évekig. Most ezt a szálat ismét megerősítené a két település.

 

 

A polgármester elmondta, hat-hét éve Neuhausenben is állítottak egy emléktáblát a kitelepítettért. Közülük már sokan elhunytak, de a mostani delegációnkban is érkezett egy idős egykori kitelepített. A településvezető nagyon fontosnak tartja, hogy e kapcsolat mentén is erősíthessük a partnerkapcsolatokat és az európai békét, együttműködést.

Winfried Scheuermann, Illingen alpolgármestere elmondta, a mai nap is garancia arra, hogy a múlt háborúi és üldöztetései ne ismétlődjenek meg Európában. Bár szervezetten nem telepítettek Illingenbe szentjánosi, szentpéteri családokat, a magyar kitelepítésben szintén érintett a baden-wütrembergi település, amely évek óta ápol kapcsolatot Jánossomorjával, többször látogatott már a két város delegációja egymáshoz.

 

mikor a poroson lemész
mikor a poroson lemész
arra kérlek vissza ne nézz
arra kérlek vissza ne nézz

 

Testvértelepülésünk, Nagyfödémes megindító műsora és polgármestere, Gőgh Ferenc is kiemelte a Szlovákiában még ma sem rendezett kollektív bűnösség elvének tarthatatlanságát. – „Tekintsük ezt a napot ma a történtek erkölcsi jóvátételének.” – mondta.

De velünk emlékezett Szenc és Búcs is a kiűzetésre és az előtt és utána zajló megfélemlítésre, elnyomásra. Erdélyi Júlia, a Csemadok szenci alapszervezetének elnöke arról beszélt, hogy a felvidéki magyarok a kitelepítés folyamatát a mai napig nem heverték ki. Emlékeztetett: 1946. február 27-én írták alá a lakosságcsere-egyezményt. Hogy azt Magyarország betartsa, a felvidéki magyarokat a csehszlovákok kényszermunkatáborokba hurcolták. Összesen 89 ezer 660 magyart telepítettek át Magyarországra és 71 ezer 787 szlovák települt át Csehszlovákiába. Idézett egy jegyzőkönyvet, ami beszámol egy szenci fiatalról, aki azért tagadta meg a közmunkát, mert édesapját csak azért, mert az az utcán ittasan magyarul énekelt, egy szlovák rendőr 30-40 méterről, figyelmeztetés nélkül agyonlőtte.

Dr. Nagy István és Lőrincz György az emlékhelyen a közös jövőt szolgáló emléktáblát avattak, amit a katolikus és református egyházközösségek helyi vezetői szenteltek fel, köszöntőkkel méltatva a szándékot és közösen imádkozva a tragédiákat megéltekért. Az emléktáblán József Attila gondolta olvasható: „A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

 

 

Kehr ich einst zur Heimat wieder
früh am Morgen, wenn die Sonn´ aufgeht

 

Wally János Pál, a jánossomorjai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta, az innen elűzött németek először a megvetéssel kellett, hogy szembenézzenek, de pár év múlva szorgalmukkal és kitartásukkal lettek Németország megbecsült tagjai.

Tradicionális német dalokat játszott a jánossomorjai fúvószenekar, de eljátszották a Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott című slágert is. Utóbbi azért kapcsolódik ide, mert a felvidéki vagonok megérkezésekor a helyi fúvószenekar ezzel köszöntötte a betelepülőket. Hogy ez véletlen vagy fricska lehetett, arról nem szólnak a visszaemlékezések, de az biztos, a szerencsétlen emberről szóló dal akkor is sokak szemébe csalt könnyet, ahogy most is, az egykori betelepítettek szemébe az ünnepségen.

Sokan költöztek akkoriban hozzánk a szegényebb vidékekről, vagy olyanok, akik a bombatámadások során földönfutóvá váltak. Jó részük Mezőkövesd környékéről települt ide. A nyomorúság elől ide menekültekre matyó népdalokkal emlékezett a város a BoRóKa trió segítségével.

Neuberger Jázmin és Neuberger Benedek, a helyi általános iskola diákjai egy kitelepített költőnő elhunyt édesapjára emlékező verssel rendítette meg a hallgatóságot.

 

“szüvednek ne legyen nehéz
szüvednek ne legyen nehéz
hogy idegenek közé mész
hogy idegenek közé mész”

 

Az emlékhely alapgondolata, hogy a menekülők helyzetében érezhesse magát a tisztelgő, az utazó. A vagondeszkákat szimbolizáló emléktábla mellett itt hagyott utazóládák, a ki- és betelepítettek vagonjait idéző emlékfal sejteti a múltat – mindkettőt helyi szakemberek készítették. A váróterem falain fényképeken, dokumentumokon találkozhatunk a történtekkel, de a tragédiát megéltek visszaemlékezésit is olvashatja az utazó a falon, mintegy otthagyott üzenetekként. A kutatásban és az emlékhely kialakításában helyi kutatók anyagai segítették az összeállítókat.

Az avatáson számos egykori kitelepített vagy leszármazott vett részt, érkeztek Neuhausenből és Illingenből, de itt voltak egykori nagyfödémesi, búcsi, szenci elűzöttek is. A megnyitó után már együtt beszélgettek a múltról a ki- és betelepítettek leszármazottjai is.

 

 

“készülj lovam készülj készítsd inaidat
búcsúzzál el te is a te szállásidtól
én es elbúcsúzom apámtól-anyámtól
az én édesemtől virág-szerelmemtől”

 

Az emlékpark felállítása és több program is az euHope projekt segítségével, az Európai Unió „Európa a polgárokért” programjának társfinanszírozásával valósult meg. Ennek célja a közös, tragikus múltból egy szép jövő építése.
Az emlékhely kialakítását az Uniós pályázat mellett Jánossomorja Város Önkormányzata, a GySEV – Győr – Sopron – Ebenfurt Vasút Zrt. támogatta és sok önkéntes segítette. A kiállítás bemutatja az egykori kitelepített, a visszaemlékezései által is megidézett Leonhard Eder szobrászművész e vasútállomásra tervezett kitelepítési emlékoszlopát is, ami forrás hiányában évek óta vár az elkészülésre. A váróterem a város tervei szerint a hidegebb hónapoktól már rendszeres nyitva tartással szolgálja a vonaton utazó közönséget is.

 

 

A történelemidézés a művelődési házban folytatódott, ahol már a jánossomorjai elszármazottak is csatlakoztak a társasághoz. A Társaskör idén rendezte meg ismét az Elszármazottak Találkozóját, ahol közösen emlékezhettek a gyermekévekre az egykor itt éltek. Itt a Canto Excolo Kamarakórus köszöntötte a vendégeket, majd a települések mutatkozhattak be, illetve egy közös ebédet is elkölthettek, baráti beszélgetések közben.

 

 

A ki– és betelepítés – történelmi háttér

 

A mai Jánossomorja három településrészén a kitelepítettek listáját 1946 márciusában függesztették ki. Kijelölték a kitelepítés napjait is. Kijárási tilalmat rendeltek el este 9 órától, rendőri jelenléttel. Felszólították a vasúthoz való szállításra kötelezett gazdákat is, és falragaszokkal hirdették a kitelepítés fontos szabályait. A kitoloncolás elől sokan a szomszédos Andauba, Mosontarcsára menekültek. A kitelepítettek valuta kivételével magukkal vihették készpénzüket és értéktárgyaikat, 20 kilogramm élelmiszert, melyben 7 kg liszt vagy kenyér, 1 kg zsír, 2 kg hús, 2 kg hüvelyes és 8 kg burgonya lehetett. Magukkal vihették legszükségesebb felszereléseiket, ruháikat, szerszámaikat, de az összes poggyász nem haladhatta meg a személyenkénti 100 kilogrammot. A Moson megyei németekkel 11 szerelvény ment Németországba.

 

 

Mosonszentpéteri kitelepítettek vagonja a mosonszentjánosi állomáson

 

Mosonszentpéteri kitelepítetteket teli vagon a mosonszentjánosi állomáson

A mosonszentpéterieket és mosonszentjánosiakat négy vonat szállította Németország különböző területeire. Az 5. számú szerelvény 1946. április 20-án, nagyszombaton indult, főleg mosonszentpéteriekkel és kevesebb mosonszentjánosival, az észak-württembergi Ludwigsburg területére. A 6. szerelvény Észak-Badenbe, Sinsheim kerületbe indult április 23-án, húsvét utáni kedden. A 7. és 8. szerelvényen már csak mosonszentjánosiak voltak, őket április 24-én illetve 26-án az észak-württembergi Essling és Öhringen, illetve az észak-badeni Tauberbischofheim kerületekbe szállították. A két település összlakosságának több mint felét, a német ajkúak kétharmadát telepítették ki. A névjegyzék tanúsága szerint a kitelepítés kis mértékben érintette Pusztasomorjai községet is. (kitelepítettek száma: Mosonszentpéter – 1978, Mosonszentjános – 2861, Pusztasomorja – 1)

 

 

1947. április 12-én a mátyusföldi Nagymácsédról és Nagyfödémesről, valamint a Garam menti Tergenyéről a kitelepítésre ítélt magyarokkal elindult az első két vonatszerelvény Diószegről Magyarország felé, és ezzel megkezdődött a felvidéki magyarok áttelepítése Magyarországra. A lakosságcsere első, döntő szakaszában, 1947. április 12-e és 1948. június 12-e között, több mint 68 ezer erőszakkal kitelepítettet és hatezer önként áttelepülőt vittek a MÁV mozdonyai az anyaországba. A második, befejező szakasz 1948. szeptember 1. és december 20. között zajlott le. Összesen 90 ezer fő került át Magyarországra – a szlovákok 180 ezret akartak. Magyarországon 95 ezer szlovák jelentkezett az áttelepülésre, ténylegesen 71 ezren költöztek át. 1947 májusában Szencről 30 család érkezett Mosonszentjánosra, Nagyfödémesről 23 család Mosonszentpéterre. 1948 szeptemberéig Szencről Mosonszentjánosra újabb 5, Nagyfödémesről Mosonszentpéterre újabb 9 család került. 1948 novemberében Búcsról 10 vagy 11 családot telepítettek le Mosonszentjánoson. Összesen legalább 67 család és közel 300 ember érkezett a mai Jánossomorjára.

 

Visszaemlékezések a váróterem faláról…

 

 

„Akkor már édesapám mondta, mikor én hazaértem a fogságból, hogy ki leszünk telepítve, de hát aszonta, hogy ilyesmi nem létezik, hát minket innen nem vihetnek el! Hát az öregapám is itt született, hát nem lehet minket innen elvinni!” – Csasznyi Ferenc

„Ezt a kitelepítést az utolsó időben rebesgették… Szóval, mi, magyarok, ha mentünk Pozsonyba – ott nem állták ki a magyarokat -, még a vonaton is, ha megszólaltunk, [ránk förmedtek] hogy: – „Kuss! Menjetek a Dunán túlra, magyarok!” – Kramarics Lajosné

„Eljött apámnak egy szlovák barátja, rangos csendőr fiával. Megjelent nálunk, álltam köztük, és arra kérte apámat, hogy – „Egy szavadba kerül és nem köll! Nem leszel kitelepítve!” És akkor azt mondja apám: én a magyarságom nem adom el.” – Kramarics Lajosné

„Pestről jöttek a kibombázottak, (…) meg a szegénység elől, aki menekült, a jobb életet remélve, azok is jöttek. Azok már mind, azokból a házakból, ahol minket leraktak, mind valamit vitt. Egyik elvitte az ablakot, a bútorokat. Amit a németek itt hagytak, az már ki volt fosztva. Akkor nem volt villany egyáltalán bevezetve, nem volt víz, mert a kutat leszerelték, a csövet teleszórták kaviccsal. (…) Három napig az öcsém ott sírt, hogy menjünk már haza, hát a Mama azt mondta, haza fogunk mi menni, de még nem jött el az autó, ami hazavisz… De aztán még a mai napig sem jött az autó, hogy hazavitt volna…” – Tárnok Jánosné

„Egy nagyon kísérteties helyzetre emlékszem, gyerekként, az éjféli misén karácsonykor. Elmentünk a templomba, az egyik oldalon a telepesek voltak, a magyarok és a másik oldalon a németek. […] Szolnokon, a templomban. És ők persze, mindketten egymás nyakának tudtak volna menni. Ez nagyon kísérteties volt, szörnyű volt.” – Leonhard Eder

„Nekünk, fiataloknak kevésbé, a szülőknek természetesen nehezebb volt. Emlékszem, vasárnap volt, húsvétvasárnap, szóltak a harangok a feltámadásra a templomban, mi pedig a vagonokban ültünk a kitelepítésre várva.” – Martin Wenness

„Kivétel lett, akinek a felesége vagy a férje nem német volt, hanem magyar, mert volt közös házasság, vegyes házasság is. Ottan annak, ha nem vétkezett, az a német férfi, ha a felesége magyar volt, akkor az maradhatott. Nem volt az sok, de hát volt egypár. Azoknak (…) otthon maradhattak. (…) Szentjánoson a 3000 (…) német nyelvű lakosból csak 130 maradt ott, többi mind ment ki.” – Peter Oswald

„Az utazás számomra – amilyen álmodozó és játékos voltam – gyönyörű szép volt. Ültem, (…) ezek ilyen marhavagonok voltak, és ott voltak a csomagok és a bőröndök, mindenünk, amink volt, és én a tetején feküdtem, és volt egy kis ablak. És az ablakon mindig ki tudtam nézni a tájra. És aztán, valahol Ausztriában, a vonat megállt, és akkor mi gyerekek kiugrottunk, egy rét volt ott, egy ilyen hegyi legelő, (…) és ilyen nem volt Szentjánoson (…). Egy hegy! És lelkesen fel- és legurultunk, bukfenceztünk, és elvesztettem a zsebkésemet, azt nagyon sajnáltam. – Leonhard Eder

„1969-ben mentem vissza, 6-7 éves lehetett a lányom, mert meg akartam látogatni anyám sírját… aztán Magyarországra is elmentünk. És aztán (…), elmentem Pusztasomorjára, a Mári nénihez, a Sipőczhöz. Mári néni épp fát vágott az udvaron, odamentem hozzá és azt mondtam: -„Jó napot kívánok!” Rám nézett, és azt mondja: -„Jesszus, a Jani!” A fejsze még a kezében, elfut tőlem, bemegy a tyúkólba, kihoz két tyúkot, levágja a fejüket, és amikor már ott feküdtek, akkor mondja a feleségemnek: -„Isten hozott, hát te ki vagy?” Nagyon jó volt, de először levágta a tyúkokat! Nagyon aranyos volt!” – Johann Ebermann

„Mindenki honvágyott, és mindenki azt mondja, hazajövünk, első évbe, hazajövünk, ez ma hallottam, hazamegyünk, és honvágytak mind. Nem mindenki, de az öregek úgy is, és én is. És csodáltam, mikor iskolába kerültem Szentjánoson, tanultunk egy Szózat Vörösmarty Mihail. És mindig, ha honvágytam, eszébe jut az utolsó versek németbe és magyarba: „A nagy világon e kivűl / Nincsen számodra hely; / Áldjon vagy verjen sors keze; /Itt élned, halnod kell.”Aztán gondoltam, biztos nagyon szerette a hazát a Vörösmarty Mihály, és gondoltam, hogy ő mondta, hogy itt kell élni, nem, és mink hát kimentünk.” – Elisabeth Neuberger-Schneider

 

Lőrincz György polgármester beszéde az emlékpark avatásán

 

 

Tisztelt Államtitkár Úr, tisztelet polgármester kollégák, elnök asszonyok és urak, plébános és lelkész úr, kedves vendégeink. 

„Megbocsájtani meg lehet, de feledni soha” – mondta az egykori búcsi kitelepített, Posztós Ferencné Erzsi néni a felvidéki kitelepítésről készített filmben.  Felednünk nem is szabad. Mert a történelmet érdekek, politikák és eszmék irányítják, de a kisemberek élik meg, szenvedik keresztül. Ez a város most a kisembereknek, lakóinak állít itt emléket, a Ki- és Betelepítési Emlékhellyel. A derékba tört, és új földben újra sarjadni kényszerült életeknek. Ha érteni akarjuk Jánossomorját, először a ki- és betelepítés sorstragédiáját kell megértenünk. Amikor e házak, utcák közül kiűzik az embereket, ahogy az erekből a vért, a mellkasból a szívet. Amikor új vonatok állnak meg az elindult vagonok helyén, ezeken a síneken, itt… és a vagonokból új emberek, családok szállnak ki, töltik meg a házakat, utcákat. Ahogy az új vér az ereket, az új szív a mellkast. A hírmondónak itt maradt német ajkúak, a felvidéki kitelepítettek, a nyomorúság elől az ország más részeiről ide menekülők, és a tősgyökeres pusztasomorjaiak. Ez a mai Jánossomorja. Ezzel a kényszerű vérátömlesztéssel, ahogy több test egyben, úgy több település él itt együtt. Utcáiban, szavaiban nemcsak Jánossomorját fedezhetjük fel, hanem egy kicsit Búcsot, Nagyfödémest, Szencet; Andaut; Neuhausent, Illingent és még ki tudja hány települést. Ahogy ezeken a településeken is felfedezhetjük az egykori Mosonszentjánost, Mosonszentpétert. Így esett, hogy négy, most már Európában egységesülő ország sok-sok települése földink, szomszédunk, testvérünk, testvértelepülésünk. Bennünk élnek és bennük is él Jánossomorja. Közös a múltunk, és most már közös a jövőnk is.

„A múltra a jövő miatt emlékezünk”, írta Nobel-díjas írónk, Kertész Imre. És mi értjük, tudjuk, hogy közösen kell építenünk egy békés, virágzó Európát és Jánossomorját. Amihez a tragédiából született, de virágot bontó kapcsolat ad erőt. József Attila gondolatát állítottuk e szándék szolgálatába itt, az emléktáblán: „A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Nem kevés, de a nehezebb részén már átküzdöttük magunkat.

Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez az emlékhely létrejött, és figyelmeztet minket, hogy soha többé ne történhessen meg ez a gyalázat Európában!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

Három tárlat képei

Városnapok – Három kiállítással is ünnepelte várossá válásának 13 éves évfordulóját Jánossomorja. Képzőművészet és helytörténet, színek és technikák, fotók és háborús relikviák töltöttek meg három helyszínt is a városban.

Mindent a háborúról

 

Elsőként, 19-én, kedden este a Helytörténeti Gyűjteményben a történelemszeretőket várta a második világháborús katonasorsokat, helyi eseményeket feldolgozó, Hol vannak a katonák című kiállítás. Veres Dávid helytörténet-kutató sokéves munkáját összegezte a falakon, Hoffka Helga grafikus segítségével. A kutatási eredmények külön-külön már megjelentek a helytörténeti füzetekben, de a világháború minden helyi vonatkozását igyekezett most felvonultatni az őszi tárlat, nem a részletesség igényével, inkább érdeklődést keltő szemlélettel, átláthatóan, fényképekkel kiegészítve.

 

 

A tárlat sajátossága, hogy ugyanakkor mégis a világháború városunkat érintő teljes spektrumát igyekezett átfogni, a különböző csapatátvonulásoktól a bevonultak sorsán át a különböző mozgalmakig. A mai Jánossomorja közel 450 katonák, több polgári áldozatot és számos a háború által megnyomorított áldozatot gyászol. A háború következményeként megindult, kollektív bűnösségen alapuló ki- és betelepítés pedig teljesen megváltoztatta a települést. A kiállításon kézzel fogható közelségbe is került a háború. Hegyi Károly helyi relikviagyűjtő, nagy alapossággal felkutatott és megőrzött háborús tárgyakat mutatott be, melyek közül sokak a helyi, környékbeli harcok emlékét őrzik.

 

 

 

Arcok és színek

 

A zord témából a szépség felé lépett a második tárlat. Arcok és színek címmel nyílt meg szerdán a művelődési házban Takács Mária Borbála képkiállítása. A tárlatot a helyi zeneiskola növendékei és tanáruk produkciói nyitották meg. A kiállítást ajánló Kóbor Attila helyi rajztanár a színeket és a portrék hatásait is kiemelte. Az október 9-ig látható kiállítás két különböző technikát, két témát vonultat fel, amelyek mégis összekapcsolódnak.

 

 

Jánossomorja tájait színes akvarellekkel, az itt lakók portréit ceruzarajzokkal készítette el a helyi művelődésszervezőként dolgozó alkotó, akinek már több kiállítása nyílt meg korábban Jánossomorján. E párhuzamos munkákat együtt, a városnapok keretén belül szerette volna bemutatni a művész.

 

 

 

A grafit játékai

 

Csütörtökön hasonló, de mégis más képek invitálták az érdeklődőket a Kozma Galériába. Magyar Mónika soproni grafikusművész tárlatát hozta el az intézmény, amely immár 14. alkalommal köszönti a városnapokat kiállítással, hiszen már a városavató ünnepségen is kiállítás nyílt itt. Ezt megnyitójában Lőrincz György polgármester köszönte meg. Az alkotót és a munkákat Veress Ferenc művészettörténész mutatta be a közönségnek. A művek szemlélésben a megnyitón közreműködő Török Adél zongoraművész, a helyi zeneiskola tanára segédkezett.

 

 

Magyar Mónika grafikusművész az Art Flexum művészcsoport tagja. Most friss és korábbi munkáit is elhozta, a sorozatot főként a technikai fogja össze. Az alkotó előre berovátkolja a papírt a kívánt formákra, majd erre viszi fel a grafitot, sajátos formanyelvet alkotva.
A galéria számára mindig fontos, hogy a környék kiemelkedő alkotóit mutassa be a városnapok keretében, így hívták meg a soproni grafikust Jánossomorjára.
A kiállítás november 30-ig látható a Glázer-Kozma Galériában.

 

 

 

JTV – HT
2017.09.25.

Múltból épülő közös jövő

Városnapok – Helytörténeti vetélkedő, kicsit másképp. Nagyfödémesi, andaui és jánossomorjai diákok vetélkedtek közösen, vidám hangulatban a művelődési házban múlt csütörtökön. A tudás helyett most a közös munka, a kapcsolatteremtés volt a legfontosabb. Ahogy azt megnyitójában Lőrincz György polgármester is elmondta a három település diákjainak, most a közös, szomorú múltból egy gyümölcsöző, együttműködésen alapuló, közös jövőt kell építenünk, és ez a gyerekeknél a legfontosabb, hiszen majd ők fogják vezetni ezeket a településeket. A városnapok több programja, így ez is az euHope projekt segítségével, az Európai Unió „Európa a polgárokért” programjának társfinanszírozásával valósult meg, és a kitelepítésben érintett települések sorsközösségéről szólt.

 

 

A három iskola diákjaiból alakul vegyes csapatoknak, mint egy kutatócsoport, egy képzeletbeli kisfiú, Újházi Péter történetét kellett felkutatniuk, aki kitelepítettként került Jánossomorjára. Több állomáson át vándorolva, mindenhol más érdekes dolgot alkothattak, kutathattak fel. Településeiken saját kedvenc helyeiket rajzolták fel egy közös térképre, kitalálva egy olyan települést, ahol Andau, Jánossomorja és Nagyfödémes legjobb dolgai szerepelnek… majd megérezték, milyen elhagyni azokat, kitelepített sorsra kényszerítve. Érdekes technikákkal a kitelepítésről szóló plakátot készíthettek, tele szimbólumokkal, a Glázer-Kozma Galéráiában. A Helytörténeti Gyűjteményben a mai és az akkori gyerekek játékait nézhették meg, hasonlíthatták össze például a videojátékot a bilickézéssel.

 

 

A felvidéki magyarok és az elűzött németek történeteivel is megismerkedhettek, németül és magyarul. A könyvtárban Iván-Varga Veronika helytörténet-kutatóval és Posztós Ferencné egykori kitelepítettel készíthettek interjút a csapatok. Ebből kellett a képzeletbeli kisfiú sorsát elképzelni, Péterék ugyanis egy olyan házat kaptak a történet szerint, ahol egy, a kitelepítés során itthon maradó család élt. Péter itt jó barátságba kerül a család kislányával, Rosemarie-val, aki elmondja rokonságuk történetét, a tragikus kitelepítést.

 

 

A programhoz csatlakozott helyi rajz szakkörösök a sorstragédiából közös jövőt építő településeket festették meg a rendezvény alatt – ezt a városnapok után a szentjánosi templommal szemben lévő téren láthatjuk. A művelődési házban történelmi teszt várta őket és a Szemfüles Drámapedagógiai Műhely segítségével jelenetek sorát alkothatták meg, amivel Újházi Péter története került egyre közelebb hozzájuk.
A verseny zárásaként egymásnak számolhattak be a csapatok a felkutatott eredményekről. Még a szervezőket is megborzongtatta, hogy a diákok mennyire átérezték a történteket, és milyen jól működtek együtt. A szervezők és segítők, fordítók, tanárok számára valóban a kapcsolatépítés és az együttműködés volt acél. De a verseny alatt elhangzott nevetések, kialakult barátságos és gazdát cserélt telefonszámok tanúskodtak a sikerről.

Jánossomorja, a kitelepítés által összekötött Nagyfödémes és Andau, ahová a kitelepítés előtt sok helyi család menekült. A három település most ezzel a vetélkedővel is közös jövőt építene a szomorú múltból.